Márton-napi hagyományok

Márton-nap a néphagyományban

Márton napját egykor az egész országban számon tartották a pásztorok. Élő szokásként legtovább Vas megyében maradt meg a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. [...] Ez volt a Szent Márton vesszeje, melyről azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is mondtak. A szokás még élénken élt az emberek emlékezetében az 1960-as években. [...]

A Márton-napi pásztorjárás és vesszőzés jól ismert szokás Burgenlandban, de a távolabbi német nyelvterületen is.

Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak; Muravidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.

Mint minden jeles naphoz, Márton napjához is kapcsolódnak időjárásjósló praktikák és megfigyelések. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."

Lampionos felvonulások

Nem sokkal Márton napja előtt (St. Martins Tag) az óvodások és a kisiskolások világító lampionokat (St. Martins Laterne) barkácsolnak, és este ezekkel vonulnak az utcákon. Gyakran tűnik fel a menetben egy római legionáriusnak beöltöztetett lovas, aki piros kabátjában Szent Mártont testesíti meg. A felvonulást mindig hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Az esemény végén sokhelyütt játsszák el Márton és a koldus találkozását, majd libasült helyett kelt tésztából készült perecet, "emberkét" falatoznak.
A szokás nem maradt Németország határain belül, ma már Hollandiában, Svédországban, de sok magyarországi német településen is (Kismaroson is a Kismorgó óvoda szervezésében) találkozhatunk ezzel a hagyománnyal.

Libás mondókák, rigmusok

Libuskáim, egyetek,Szép kövérek legyetek.

Libuskáim, egyetek,mindjárt hazamehettek
mire a nap lenyugszik,
ti is otthon lehettek.

Árok partján ül egy liba,Azt gágogja, hogy taliga.
Paradicsompaprika.
Papucsba jár a liba.

Liba mondja, gi-gá-gá,Elmegyek én világgá.

Elesett a lúd a jégen,majd felkel a jövő héten.

Egy, kettő, ha,galagonyafa,
aki úszik, le nem bukik,
az lesz a liba.

Elhajtanám a libátBudapestig mezítláb
ha a rózsám láthatnám
tovább is elhajtanám.

Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést-kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
Ha hoznak, esznek.

Siess libám, begyet rakni,

Hazamegyünk tüzet rakni,

Estére, vacsorára mákoscsíkot főzni.

Gyí, paci, paripa, nem messzi van Kanizsa,
odaérünk délre, libapecsenyére.


Libás énekek

Süss fel, nap,Fényes nap,
Kertek alatt
a ludaim/Kislibáim
Megfagynak.

Harcsa van a vízben,

Gúnár a szélében,

Haragszik galambom,

Nem néz a szemembe.

Száz liba egy sorba,Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.

Nincs szebb állat, mint a lúd,nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

Nincs szebb madár, mint a lúd,nem kell néki gyalogút.
télen-nyáron ha kijár,
felneveli a határ.


Egyél libám, egyél már,Nézd a napot, lemegy már,
Éjfél tájba, nyolc órára,
Esti harangszóra,
Ripp, ropp, ropp.

A gúnárom elveszett,
keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye:
szárnya, tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult
A fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,
Te leszel a vacsorám.

A kis tücsök ciripel,
Hátán semmit nem cipel,
Jobbra dűl meg balra dűl,
Talán bizony hegedül.

Szentendrei legényeklibát loptak szegények
nem jól fogták a nyakát,
elgágította magát.

Egyféle libás játék:
- Gyertek haza, libuskáim!
- Nem megyünk!
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorba.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Mibe törölközik?
- A gubancos farkába.
- Gyertek haza búzaszemre.
- Nem megyünk.
- Gyertek haza árpaszemre.
- Nem megyünk.
- Gyertek haza apátok-anyátok szavára!
- Nem megyünk.
- Kislibáim gyertek haza, gágágágágá. (s-f-s-l s-f-s-m s m s-m d) - (csak ennek a sornak a dallama)
- Erdőszélen róka játszik gágágágágá. Itt van már a vén róka, ki a libát megfogja gágágágágá. (az előbbi dallammal)

Libás jóslatok

A liba csontjából jósoltak:
"Ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros."
Az aznapi időből is jósoltak:
"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."
Egy kalendárium szerint:
"Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
Régen Márton napján terelték be az állatokat a tél elől, ezért ezt a napot igen meghatározó eseményként tartották számon. Ilyenkor a pásztorok házról házra jártak köszöntőt mondani, amiért a házigazdák megajándékozták őket.
Ekkor kezdődött a kisfarsang ideje, ami Katalin napig tartott. Ezt az időszakot az újboros és Márton-napi ludas lakomák és bálok jellemezték.