Könyvek, kották

Talán ezzel kellett volna kezdenem, de most bepótolom. Én ezeket a könyveket és kottákat szoktam nézegetni, ha ihlet kell a felkészüléshez.

KÖNYVEK:
Forrai Katalin: Ének a bölcsödében
Forrai Katalin: Ének az óvodában
Forrai Katalin: Jár a baba, jár
Forrai Katalin: Európai gyermekdalok 1-2.
Kicsi vagyok én (Holnap kiadó)
Altató (Holnap kiadó)
Cini-cini muzsika (Móra kiadó)
Szeret engem a világ (Magyar könyvklub)
Kertész Eszter: Rózsalámpa
Szedlacsek Katalin: Kerekecske gombocska 1-2.
Gállné Gróh Ilona: Ringató
Kerekítő 1 (Naphegy kiadó)
Weöres Sándor: Évszakok
Ciróka-maróka (Társ kiadó)
Kerekecske, dombocska (Társ kiadó)
Ákombákom (Társ kiadó)


A könyvek közül együtt nézegetésre is kiválóak az alábbiak:
Kicsi vagyok én
Altató
Rózsalámpa
Kerekítő
Weöres: Évszakok


KOTTÁK:
Kodály Zoltán: Kis emberek dalai
Járdányi Pál: Terefere Tercsi
Forrai Katalin: Daloló állatok
Forrai Katalin: Daloló ABC
József-Szmrecsányi: Zenei előképző

Őszi mutogatós mondókák

Összegyűjtöttem néhány őszi mondókát, amit el is tudunk játszani a gyerekekkel. Jó játékot!

Sim-sum fúj a szél,          (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél.               (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg,             (karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg.                      (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj,                     (csuklónkat forgatjuk (nemet intve)/fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally.          (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)

Ácsorogjunk, bácsorogjunk,  (egyik lábunkról a másikra állunk)
Tetőfával tüzet rakjunk,          (egyik lábunkról a másikra állunk)
Sej, meg is melegedjünk.          (elindulunk a kör közepe felé, a tenyerünket dörzsölgetve)

Esik eső, csepereg,           (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

sárga levél lepereg.                  (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Feri, Teri felszedi,                  (hajlongva nyúlunk felváltott kézzel a földre)

kosárkába begyűjti.                 (az egyik kezünkbe beletesszük a másik öklünk)

Sötétben is fúj a szél,       (felemelt karral hajlongunk)

hosszú lába földig ér.              (lábunkat mutatjuk a kezünkkel)

Eresz alatt kopogtat,                (kopogtatást mutatunk a levegőben)

ne hajolj ki, megfoghat.            (csuklónkat forgatjuk (nemet intve), a legvégén csiklandozunk)

Fújja(d) szél a fákat,             (felemelt karral hajlongunk)
Letöröd/i az ágat:                    (felemelt karral hajlongunk)
Reccs,( reccs, reccs)!               (leguggolunk)

Esik eső, csepereg,           (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

Sárga levél lepereg.                 (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Esik eső, fúj a szél,               (ujjainkat mozgatjuk/felemelt karral hajlongunk)

Hull a fáról a levél.                  (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Esik eső, csepereg,                 (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

A kisegér kesereg.                   (szemünket dörgöljünk, mintha sírnánk)

Gomba, gomba, gomba,          (öklünket ütögetjük)
nincsen semmi gondja,             (csuklónkat forgatjuk(nemet intve))
ha az eső esik rája,                  (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)
nagyra nő a karimája.               (karkörzés a fejünk felett)
Az esőt csak neveti,                 (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti.                   (fejünket ütögetjük)

Hüvelykujjam almafa,         (mindig az adott ujjat mutatjuk)
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam összeszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.            (megcsiklandozzuk a gyermeket)

Bíbici Panna,                         (combunkat ütögetjük)

Rákezdi Vince,                         (hasunkat ütögetjük)

Akit ér, akit ér,                        (vállunkat ütögetjük)

Majd elviszi a nagy szél.          (fejünket ütögetjük)

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a

dióhéjban?                              (ökölbe szorított kezünkre mutogatunk)

Nem lakhat ott bárki,               (csuklónkat forgatjuk (nemet intve))

csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,           (ráütünk ökölbe szorított kezünkre)

kinyílik a csontkapuja,             (kinyitjuk az öklünket)

és cammogva előmászik            (a tenyerünkön lassan sétálunk az ujjainkkal)

vén Dióbél bácsi-

csak a szádat                           (végül mindkét tenyerünket a szánkhoz emeljük)

tátsd ki!

Esik az eső,                   (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

hajlik a vessző,                        (felemelt karral hajlongunk)
haragszik a katona,                  (mutatóujjunkat dorgálva felemeljük)

mert megázik a lova.                 (lovagló mozdulatot teszünk a két kezünkkel)
Ne haragudj katona!                 (csuklónkat forgatjuk(nemet intve))

Majd kisüt a napocska,             (karunkat széttárjuk, mintha a nap korongját mutatnánk)
megszárad a lovacska.              (lovagló mozdulatot teszünk a két kezünkkel)

Alma, alma, piros alma, BUMM.           (ütemesen tapsolunk, a végén a földre csapunk)

Dombon törik a diót, a diót,                (körben járunk)

Rajta vissza mogyorót, mogyorót.          (a másik irányba fordulunk)

Tessék kérem megbecsülni.                  (megállva tapsolunk)

És a földre lecsücsülni. Csüccs!            (leguggolunk)

Őszi énekek

Ha énekelni támad kedvünk... Egy csokorra való őszi ének. Többsége népdal. A rózsa szirma c. dal Járdányi Pál dallama. Szerintem kevesen ismerik, ezért található meg a dallam szolmizálva is.

Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezébe,
Vaskalap a fejébe.

A juhásznak jól van dolga,
Egyik dombról a másikra
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.

Ha megunja furulyáját,
Előveszi a dudáját,
Belefújja búját a birka bőrébe,
Szélnek ereszti belőle.

De jó a dió, fütyül a rigó,
Vidám dala száll, élni jaj, de jó.

Gyere, te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó.

Hej a sályi piacon, piacon,
Almát árul egy asszony, egy asszony,
Jaj de áldott egy asszony, egy asszony,
Hatot ad egy garason, garason.

Ácsorogjunk, bácsorogjunk,Tetőfával tüzet rakjunk,
Sej, meg is melegedjünk.

Ess eső, ess!

Búza bokrosodjék,

zab szaporodjék,

az én hajam olyan legyen,

mint a csikó farka,

még annál is hosszabb,

mint a Duna hossza.

Gryllus

Alma, alma, piros alma odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt az almát, piros almát lefújja elém.

Körte, körte, sárga körte odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt a körtét, sárga körtét lefújja elém.

Szilva, szilva, hamvas szilva odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt a szilvát, hamvas szilvát lefújja elém.

Weöres Sándor A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sürüjében.

Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Járdányi

Rózsa szirma harmatos, az én szívem bánatos
Sárgul az erdő, gomolyog a felhő.

Őszi ködbe öltözött, bólogató fák között
hull a levél is, didereg a szél is.

Hervadásban járok én, hej, de mégis várok én
új kacagásra: virágfakadásra.

DALLAMA SZOLMIZÁLVA:

mi-mi-szó-mi ré dó-ré mi-mi-szó-mi ré dó-ré
mi ré-dó ti, lá, ti,-dó-ré-dó ti, lá,

Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona! Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
Miért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona.
Dunáról fúj a szél.

Kályha vállán a cica,
Szeretsz-e még Katica,
Dunáról fúj a szél.

Ha nem szeretsz, Katica,
Karmoljon meg a cica,
Dunáról fúj a szél.

őszi tapsoltatók

Október van. Rengeteg olyan mondóka, rigmus van, amely az ősszel kapcsolatos. Ezek az időjárással, időjóslással, szürettel kapcsolatos rövid mondókák nagyon alkalmasak arra, hogy megtapsoltassuk gyermekeinket. Természetesen a kisgyermekeknél az egyenletesség a fontos és nem az, hogy ritmusképleteket tapsoljunk el. Nem csak tapsolni lehet, hanem az ökölbe szorított kezünket érintve elmondani, úgy mintha kiszámolót mondanánk.

Október, ber-ber-ber,Fázik benne az ember.

Október ber, ber, ber,

fázik benne az ember.

Szőlőt csipked a dere,

édes legyen szüretre.

Az Október jó gazda,
pincében van a bora.
Szüret után mókázik,
szomszédokkal komázik.

Piros alma, de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes, ugye jó?

Nekünk hozta Ősz-anyó.

Kemény dió, mogyoró,

kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja,

Télen elropogtatja.

Itt a köcsög,

mi van benne?

Aranyalma,

Aranykörte!

Add tovább,

add tovább,

Te meg fizesd

az árát!

Lipem-lopom a szőlőt.
Elaludt az öreg csősz.
Furkós bot a kezébe,
Vaskalap a fejébe.

Ence- Bence, kiskemence,

kis medence a Velence.

Ne búsuljunk semmit Vince,

tele van az icce- pince.

Bárány, égen legelő.

Jön a szél meg az eső.

      

Szent Déneskor ha esik,

Esős lesz kikeletig.

Hoz Márton bort a gazdának,

Vizet bőven a molnárnak.

Szól a rigó, jaj de jó,

érik a dió, millió!

Kár, kár, kár,

Elköszönt a nyár.

Hideg őszi verőfényben

száll az ökörnyál.

Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár

Őszi harmat, hideg eső,

Attól érik meg a szőlő.

Csirr-csurr, csepergő,

esik, esik az eső.

Kár, kár, kár,

elmúlott a nyár.

Csóka, csóka, vess diót,

én is vetek mogyorót.

Az első szárnycsapás

Immár 3. éve tartok zenebölcsit kicsiknek. Lassan elveszem a mondókák tengerében. Talán így egyszerűbb a keresés, rendszerezés.
Mindenkinek ajánlom ezt az oldalt, akinek fontos a gyermeke és az együtt játék öröme, persze sok-sok zenével és mondókával.