Dalok Mikulás napjára



MIKULÁS

Hull a hóÁdám Jenő - Gazdag Erzsi:

Hull a hó, hull a hó,
Mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön:
Nem baj, ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön!

Parányi ökörszem
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
“Süt még nap a nyáron!”

Télapó itt vanTélapó itt van
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, telizsák,
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta,
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Százfelé vitte.
Zsák, zsák, telizsák,
Piros alma, aranyág.


 

Itt kopog, ott kopog,Megérkezett a Mikulás, hopp!

Suttog a fenyves
Weöres Sándor

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja

Pattanj pajtás, pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!

Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!

Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó!

Szívünk rég ide vár,
Télapó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát!
Hulljon rá pihehó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Egyszer esik esztendőben Miklós-nap
Amikor minden gyerek cukrot kap.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Hegyen, völgyön mély a hó
-lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog-
Puttonyába' mit hozott?

Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked, mély a hó-
Siess jobban, Télapó!

Gryllus Vilmos: Nótás Mikulás

Nótás Mikulás
Flótás pikulás
Jön a sok jóval
Hegedűszóval.

Csellón muzsikál
Csizmám tele már
Mosolyog, hallgat,
Haza úgy ballag.

Fehér hóból puha ágyat vet a tél,Ázva – fázva didereg a kósza szél.
Letette a puttonyát a Télapó,
Karácsonyra készül õ is, jaj, de jó!
Színes gyertyán libben – lobban pici láng,
Csillagszóró száz sziporkát hint le ránk.
Csilingelő csengő dalol a fákon,
Azt énekli; óh be szép a karácsony.
(Láng – Kövesdi)
Kotta:

d- r / m d / r-m-r-d / r-m d /
d r / m d- / r-m-r-d / r-m d /
l,-l,-l,-s, / l,-l,-l,-s, / d-r m /
d- r / m d / r-m-r-d / r-m d //

Téli este, holdas este,
halkan hull a hó.
Téli este, holdas este,
siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy cipőbe,
ajándék hullik.

Másnap a sok gyermek arca
csupa ragyogó.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
öreg Télapó!"

 

Márton-napi hagyományok

Márton-nap a néphagyományban

Márton napját egykor az egész országban számon tartották a pásztorok. Élő szokásként legtovább Vas megyében maradt meg a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. [...] Ez volt a Szent Márton vesszeje, melyről azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is mondtak. A szokás még élénken élt az emberek emlékezetében az 1960-as években. [...]

A Márton-napi pásztorjárás és vesszőzés jól ismert szokás Burgenlandban, de a távolabbi német nyelvterületen is.

Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak; Muravidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.

Mint minden jeles naphoz, Márton napjához is kapcsolódnak időjárásjósló praktikák és megfigyelések. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."

Lampionos felvonulások

Nem sokkal Márton napja előtt (St. Martins Tag) az óvodások és a kisiskolások világító lampionokat (St. Martins Laterne) barkácsolnak, és este ezekkel vonulnak az utcákon. Gyakran tűnik fel a menetben egy római legionáriusnak beöltöztetett lovas, aki piros kabátjában Szent Mártont testesíti meg. A felvonulást mindig hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Az esemény végén sokhelyütt játsszák el Márton és a koldus találkozását, majd libasült helyett kelt tésztából készült perecet, "emberkét" falatoznak.
A szokás nem maradt Németország határain belül, ma már Hollandiában, Svédországban, de sok magyarországi német településen is (Kismaroson is a Kismorgó óvoda szervezésében) találkozhatunk ezzel a hagyománnyal.

Libás mondókák, rigmusok

Libuskáim, egyetek,Szép kövérek legyetek.

Libuskáim, egyetek,mindjárt hazamehettek
mire a nap lenyugszik,
ti is otthon lehettek.

Árok partján ül egy liba,Azt gágogja, hogy taliga.
Paradicsompaprika.
Papucsba jár a liba.

Liba mondja, gi-gá-gá,Elmegyek én világgá.

Elesett a lúd a jégen,majd felkel a jövő héten.

Egy, kettő, ha,galagonyafa,
aki úszik, le nem bukik,
az lesz a liba.

Elhajtanám a libátBudapestig mezítláb
ha a rózsám láthatnám
tovább is elhajtanám.

Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést-kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
Ha hoznak, esznek.

Siess libám, begyet rakni,

Hazamegyünk tüzet rakni,

Estére, vacsorára mákoscsíkot főzni.

Gyí, paci, paripa, nem messzi van Kanizsa,
odaérünk délre, libapecsenyére.


Libás énekek

Süss fel, nap,Fényes nap,
Kertek alatt
a ludaim/Kislibáim
Megfagynak.

Harcsa van a vízben,

Gúnár a szélében,

Haragszik galambom,

Nem néz a szemembe.

Száz liba egy sorba,Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.

Nincs szebb állat, mint a lúd,nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

Nincs szebb madár, mint a lúd,nem kell néki gyalogút.
télen-nyáron ha kijár,
felneveli a határ.


Egyél libám, egyél már,Nézd a napot, lemegy már,
Éjfél tájba, nyolc órára,
Esti harangszóra,
Ripp, ropp, ropp.

A gúnárom elveszett,
keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye:
szárnya, tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult
A fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,
Te leszel a vacsorám.

A kis tücsök ciripel,
Hátán semmit nem cipel,
Jobbra dűl meg balra dűl,
Talán bizony hegedül.

Szentendrei legényeklibát loptak szegények
nem jól fogták a nyakát,
elgágította magát.

Egyféle libás játék:
- Gyertek haza, libuskáim!
- Nem megyünk!
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorba.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Mibe törölközik?
- A gubancos farkába.
- Gyertek haza búzaszemre.
- Nem megyünk.
- Gyertek haza árpaszemre.
- Nem megyünk.
- Gyertek haza apátok-anyátok szavára!
- Nem megyünk.
- Kislibáim gyertek haza, gágágágágá. (s-f-s-l s-f-s-m s m s-m d) - (csak ennek a sornak a dallama)
- Erdőszélen róka játszik gágágágágá. Itt van már a vén róka, ki a libát megfogja gágágágágá. (az előbbi dallammal)

Libás jóslatok

A liba csontjából jósoltak:
"Ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros."
Az aznapi időből is jósoltak:
"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."
Egy kalendárium szerint:
"Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
Régen Márton napján terelték be az állatokat a tél elől, ezért ezt a napot igen meghatározó eseményként tartották számon. Ilyenkor a pásztorok házról házra jártak köszöntőt mondani, amiért a házigazdák megajándékozták őket.
Ekkor kezdődött a kisfarsang ideje, ami Katalin napig tartott. Ezt az időszakot az újboros és Márton-napi ludas lakomák és bálok jellemezték.

Szent Márton és a lúd

Lúd és újbor

Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan több magyarázatot is ismerünk. A legelterjedtebb az a legenda, mely szerint Szent Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét. [...]

A középkorban a jeles szent tiszteletére bort ittak és kövér ludat ettek, ugyanis az akkori naptárakban az óév utolsó jeles napjának számított.

Szent Márton lúdja kifejezés - főként a Dunántúlon - utal a nap jellegzetes ételére és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Szent Márton napjára általában megforr az újbor. "A bornak Szent Márton a bírája" - tartja a mondás. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba.

Néhány szólásunk is megörökítette Márton lúdját, pl. "Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta", mely az idő múlására vonatkozik, hogy bizony régen volt az már! A "kövér, mint Szent Márton lúdja" mondás aligha szorul magyarázatra.

[Forrás: História, 27.évf. 2005. 9.sz.]

Szent Márton élete és legendája

Néphagyományok Márton napján. Szent Márton élete és legendája

Szent Márton püspök 316-ban (vagy 317-ben) született a Római Birodalom Pannónia tartományában, római katonatiszt fiaként. Szülőhelyeként Savariát jelölik meg. Besorozták  a római hadseregbe, és mint lovas testőrtisztet Galliába vezényelték.

A legenda szerint 334-ben a galliai Ambianum (Amiens) városkapuja előtt találkozott egy fázó koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette. A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt.

Márton hamarosan kilépett a hadseregből, és  megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig. Hazatérve édesanyját is megtérítette. Turones (ma: Tours) városának polgárai 371-ben püspökké választották. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton volt az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg.

Szent Márton kultusza

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Védszentként tisztelték többek között a koldusok, a katonák (gyalogosok és lovasok egyaránt), a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, továbbá Franciaország védszentje volt.

Márton kultusza feltehetően már a honfoglalás előtt virágzott hazánkban. Szent István a zászlaira Szent Márton képét festette. [...]

Születésének egyik feltételezett helyén Szent Márton tiszteletére épült a pannonhalmi bencés apátság, melyet szentmártonhegyi apátság néven is emlegettek. [...]

A középkorban Szűz Mária után Szent Márton tiszteletére szentelték a legtöbb templomot, és települések sorát, mint pl. Alsószentmárton (Baranya m.), Hegyhátszentmárton (Vas m.) stb. A magyar nyelvterületen sok katolikus templomnak Szent Márton a védszentje.

Könyvek, kották

Talán ezzel kellett volna kezdenem, de most bepótolom. Én ezeket a könyveket és kottákat szoktam nézegetni, ha ihlet kell a felkészüléshez.

KÖNYVEK:
Forrai Katalin: Ének a bölcsödében
Forrai Katalin: Ének az óvodában
Forrai Katalin: Jár a baba, jár
Forrai Katalin: Európai gyermekdalok 1-2.
Kicsi vagyok én (Holnap kiadó)
Altató (Holnap kiadó)
Cini-cini muzsika (Móra kiadó)
Szeret engem a világ (Magyar könyvklub)
Kertész Eszter: Rózsalámpa
Szedlacsek Katalin: Kerekecske gombocska 1-2.
Gállné Gróh Ilona: Ringató
Kerekítő 1 (Naphegy kiadó)
Weöres Sándor: Évszakok
Ciróka-maróka (Társ kiadó)
Kerekecske, dombocska (Társ kiadó)
Ákombákom (Társ kiadó)


A könyvek közül együtt nézegetésre is kiválóak az alábbiak:
Kicsi vagyok én
Altató
Rózsalámpa
Kerekítő
Weöres: Évszakok


KOTTÁK:
Kodály Zoltán: Kis emberek dalai
Járdányi Pál: Terefere Tercsi
Forrai Katalin: Daloló állatok
Forrai Katalin: Daloló ABC
József-Szmrecsányi: Zenei előképző

Őszi mutogatós mondókák

Összegyűjtöttem néhány őszi mondókát, amit el is tudunk játszani a gyerekekkel. Jó játékot!

Sim-sum fúj a szél,          (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél.               (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg,             (karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg.                      (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj,                     (csuklónkat forgatjuk (nemet intve)/fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally.          (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)

Ácsorogjunk, bácsorogjunk,  (egyik lábunkról a másikra állunk)
Tetőfával tüzet rakjunk,          (egyik lábunkról a másikra állunk)
Sej, meg is melegedjünk.          (elindulunk a kör közepe felé, a tenyerünket dörzsölgetve)

Esik eső, csepereg,           (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

sárga levél lepereg.                  (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Feri, Teri felszedi,                  (hajlongva nyúlunk felváltott kézzel a földre)

kosárkába begyűjti.                 (az egyik kezünkbe beletesszük a másik öklünk)

Sötétben is fúj a szél,       (felemelt karral hajlongunk)

hosszú lába földig ér.              (lábunkat mutatjuk a kezünkkel)

Eresz alatt kopogtat,                (kopogtatást mutatunk a levegőben)

ne hajolj ki, megfoghat.            (csuklónkat forgatjuk (nemet intve), a legvégén csiklandozunk)

Fújja(d) szél a fákat,             (felemelt karral hajlongunk)
Letöröd/i az ágat:                    (felemelt karral hajlongunk)
Reccs,( reccs, reccs)!               (leguggolunk)

Esik eső, csepereg,           (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

Sárga levél lepereg.                 (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Esik eső, fúj a szél,               (ujjainkat mozgatjuk/felemelt karral hajlongunk)

Hull a fáról a levél.                  (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Esik eső, csepereg,                 (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

A kisegér kesereg.                   (szemünket dörgöljünk, mintha sírnánk)

Gomba, gomba, gomba,          (öklünket ütögetjük)
nincsen semmi gondja,             (csuklónkat forgatjuk(nemet intve))
ha az eső esik rája,                  (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)
nagyra nő a karimája.               (karkörzés a fejünk felett)
Az esőt csak neveti,                 (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti.                   (fejünket ütögetjük)

Hüvelykujjam almafa,         (mindig az adott ujjat mutatjuk)
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam összeszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.            (megcsiklandozzuk a gyermeket)

Bíbici Panna,                         (combunkat ütögetjük)

Rákezdi Vince,                         (hasunkat ütögetjük)

Akit ér, akit ér,                        (vállunkat ütögetjük)

Majd elviszi a nagy szél.          (fejünket ütögetjük)

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a

dióhéjban?                              (ökölbe szorított kezünkre mutogatunk)

Nem lakhat ott bárki,               (csuklónkat forgatjuk (nemet intve))

csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,           (ráütünk ökölbe szorított kezünkre)

kinyílik a csontkapuja,             (kinyitjuk az öklünket)

és cammogva előmászik            (a tenyerünkön lassan sétálunk az ujjainkkal)

vén Dióbél bácsi-

csak a szádat                           (végül mindkét tenyerünket a szánkhoz emeljük)

tátsd ki!

Esik az eső,                   (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

hajlik a vessző,                        (felemelt karral hajlongunk)
haragszik a katona,                  (mutatóujjunkat dorgálva felemeljük)

mert megázik a lova.                 (lovagló mozdulatot teszünk a két kezünkkel)
Ne haragudj katona!                 (csuklónkat forgatjuk(nemet intve))

Majd kisüt a napocska,             (karunkat széttárjuk, mintha a nap korongját mutatnánk)
megszárad a lovacska.              (lovagló mozdulatot teszünk a két kezünkkel)

Alma, alma, piros alma, BUMM.           (ütemesen tapsolunk, a végén a földre csapunk)

Dombon törik a diót, a diót,                (körben járunk)

Rajta vissza mogyorót, mogyorót.          (a másik irányba fordulunk)

Tessék kérem megbecsülni.                  (megállva tapsolunk)

És a földre lecsücsülni. Csüccs!            (leguggolunk)

Őszi énekek

Ha énekelni támad kedvünk... Egy csokorra való őszi ének. Többsége népdal. A rózsa szirma c. dal Járdányi Pál dallama. Szerintem kevesen ismerik, ezért található meg a dallam szolmizálva is.

Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezébe,
Vaskalap a fejébe.

A juhásznak jól van dolga,
Egyik dombról a másikra
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.

Ha megunja furulyáját,
Előveszi a dudáját,
Belefújja búját a birka bőrébe,
Szélnek ereszti belőle.

De jó a dió, fütyül a rigó,
Vidám dala száll, élni jaj, de jó.

Gyere, te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó.

Hej a sályi piacon, piacon,
Almát árul egy asszony, egy asszony,
Jaj de áldott egy asszony, egy asszony,
Hatot ad egy garason, garason.

Ácsorogjunk, bácsorogjunk,Tetőfával tüzet rakjunk,
Sej, meg is melegedjünk.

Ess eső, ess!

Búza bokrosodjék,

zab szaporodjék,

az én hajam olyan legyen,

mint a csikó farka,

még annál is hosszabb,

mint a Duna hossza.

Gryllus

Alma, alma, piros alma odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt az almát, piros almát lefújja elém.

Körte, körte, sárga körte odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt a körtét, sárga körtét lefújja elém.

Szilva, szilva, hamvas szilva odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt a szilvát, hamvas szilvát lefújja elém.

Weöres Sándor A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sürüjében.

Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Járdányi

Rózsa szirma harmatos, az én szívem bánatos
Sárgul az erdő, gomolyog a felhő.

Őszi ködbe öltözött, bólogató fák között
hull a levél is, didereg a szél is.

Hervadásban járok én, hej, de mégis várok én
új kacagásra: virágfakadásra.

DALLAMA SZOLMIZÁLVA:

mi-mi-szó-mi ré dó-ré mi-mi-szó-mi ré dó-ré
mi ré-dó ti, lá, ti,-dó-ré-dó ti, lá,

Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona! Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
Miért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona.
Dunáról fúj a szél.

Kályha vállán a cica,
Szeretsz-e még Katica,
Dunáról fúj a szél.

Ha nem szeretsz, Katica,
Karmoljon meg a cica,
Dunáról fúj a szél.

őszi tapsoltatók

Október van. Rengeteg olyan mondóka, rigmus van, amely az ősszel kapcsolatos. Ezek az időjárással, időjóslással, szürettel kapcsolatos rövid mondókák nagyon alkalmasak arra, hogy megtapsoltassuk gyermekeinket. Természetesen a kisgyermekeknél az egyenletesség a fontos és nem az, hogy ritmusképleteket tapsoljunk el. Nem csak tapsolni lehet, hanem az ökölbe szorított kezünket érintve elmondani, úgy mintha kiszámolót mondanánk.

Október, ber-ber-ber,Fázik benne az ember.

Október ber, ber, ber,

fázik benne az ember.

Szőlőt csipked a dere,

édes legyen szüretre.

Az Október jó gazda,
pincében van a bora.
Szüret után mókázik,
szomszédokkal komázik.

Piros alma, de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes, ugye jó?

Nekünk hozta Ősz-anyó.

Kemény dió, mogyoró,

kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja,

Télen elropogtatja.

Itt a köcsög,

mi van benne?

Aranyalma,

Aranykörte!

Add tovább,

add tovább,

Te meg fizesd

az árát!

Lipem-lopom a szőlőt.
Elaludt az öreg csősz.
Furkós bot a kezébe,
Vaskalap a fejébe.

Ence- Bence, kiskemence,

kis medence a Velence.

Ne búsuljunk semmit Vince,

tele van az icce- pince.

Bárány, égen legelő.

Jön a szél meg az eső.

      

Szent Déneskor ha esik,

Esős lesz kikeletig.

Hoz Márton bort a gazdának,

Vizet bőven a molnárnak.

Szól a rigó, jaj de jó,

érik a dió, millió!

Kár, kár, kár,

Elköszönt a nyár.

Hideg őszi verőfényben

száll az ökörnyál.

Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár

Őszi harmat, hideg eső,

Attól érik meg a szőlő.

Csirr-csurr, csepergő,

esik, esik az eső.

Kár, kár, kár,

elmúlott a nyár.

Csóka, csóka, vess diót,

én is vetek mogyorót.

Az első szárnycsapás

Immár 3. éve tartok zenebölcsit kicsiknek. Lassan elveszem a mondókák tengerében. Talán így egyszerűbb a keresés, rendszerezés.
Mindenkinek ajánlom ezt az oldalt, akinek fontos a gyermeke és az együtt játék öröme, persze sok-sok zenével és mondókával.