Őszi énekek

Ha énekelni támad kedvünk... Egy csokorra való őszi ének. Többsége népdal. A rózsa szirma c. dal Járdányi Pál dallama. Szerintem kevesen ismerik, ezért található meg a dallam szolmizálva is.

Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezébe,
Vaskalap a fejébe.

A juhásznak jól van dolga,
Egyik dombról a másikra
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.

Ha megunja furulyáját,
Előveszi a dudáját,
Belefújja búját a birka bőrébe,
Szélnek ereszti belőle.

De jó a dió, fütyül a rigó,
Vidám dala száll, élni jaj, de jó.

Gyere, te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó.

Hej a sályi piacon, piacon,
Almát árul egy asszony, egy asszony,
Jaj de áldott egy asszony, egy asszony,
Hatot ad egy garason, garason.

Ácsorogjunk, bácsorogjunk,Tetőfával tüzet rakjunk,
Sej, meg is melegedjünk.

Ess eső, ess!

Búza bokrosodjék,

zab szaporodjék,

az én hajam olyan legyen,

mint a csikó farka,

még annál is hosszabb,

mint a Duna hossza.

Gryllus

Alma, alma, piros alma odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt az almát, piros almát lefújja elém.

Körte, körte, sárga körte odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt a körtét, sárga körtét lefújja elém.

Szilva, szilva, hamvas szilva odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt a szilvát, hamvas szilvát lefújja elém.

Weöres Sándor A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sürüjében.

Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Járdányi

Rózsa szirma harmatos, az én szívem bánatos
Sárgul az erdő, gomolyog a felhő.

Őszi ködbe öltözött, bólogató fák között
hull a levél is, didereg a szél is.

Hervadásban járok én, hej, de mégis várok én
új kacagásra: virágfakadásra.

DALLAMA SZOLMIZÁLVA:

mi-mi-szó-mi ré dó-ré mi-mi-szó-mi ré dó-ré
mi ré-dó ti, lá, ti,-dó-ré-dó ti, lá,

Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona! Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
Miért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona.
Dunáról fúj a szél.

Kályha vállán a cica,
Szeretsz-e még Katica,
Dunáról fúj a szél.

Ha nem szeretsz, Katica,
Karmoljon meg a cica,
Dunáról fúj a szél.